2013. február 8., péntek

Öröm

IGEN!!!  ISTEN SZERET!  Ezt az elmúlt néhány percben ismét megtapasztalhattam. Péntek van , és én a héten nem voltam dolgozni, hűlés miatt itthon kellett maradjak. De Isten ad örömöt így is a szívembe. Köszönöm Édesapám, köszönöm!... Mi örömöm forrása jelenleg? Nézegettem a képeket és a videókat, amiket a barátnőm készített a héten (ő helyetesitett). Látva gyerekeim vidám arcát, nekem is mosolyt csaltak arcomra. Önkénytelenül is az jutott eszembe: igen áldott vagyok. Áldások számomra!Minden egyes gyerek: a kicsi barnám, a mandula szemű, a mosolygós, a csintalan, a szeretetéhes, a barátságos, a kedves, a segítőkész, asztalra csapós, a bájos,igen mind mind... Szeretek és szeretnek. Isten  és a gyermekek is. Sokszor keresgéltem az áldást életemben, hol van, mi az? Rájöttem. Nem csak akkor vagy áldott ha minden szuperül megy, mindenki dicsér, sok a barátod, van jó néhány diplomád. Nekem nem mindig sikerül minden jól, nincs sok diplomám, de Isten az enyém és a gyermekeim szeretnek(nem beszélve a családomról). Megpróbálok majd a szürkébb napokon is úgy gondolni ezekre a gyerköcökre, mint akik áldást Istentől.  azok vagyunk egymás számára, áldás. IGEN!!! ÁLDOTT VAGYOK! :)

2013. február 6., szerda

Már is hiányoznak...

...hogy kik? Hát ők, akik annyiszor megvidámítják az ember lányának a szívet, ők akik szeretnek, ők, akik mosolyt csalnak az arcunkra, megnevetettnek, segítenek, barátkoznak, haragudnak, árulkodnak, megölelnek...ésatöbbi,ésattöbbi :D Ők az ovis csoportom. Nem könnyű velük, de lehet őket szeretni, sőt...A napokban úgy éreztem hogy néha néha kiszabadulnék egy kicsikét ebből a környezetből és panaszkodásomnak hangot is adtam, amit mostani szemmel már szégyellek. Isten munkálkodik bennem is, ezért is Őt illeti a hála. Most, hogy már három napja betegen nyomom az ágyat, Isten rámutatott, arra, hogy milyen hálás is lehetek ezekért a gyerekekért. Van úgy hogy otthon érzem magam köztük. Most itt  ülök betegen és hiányoznak a drágáim. Isten meghallgatta panaszkodásomat és íme kiszabadultam kicsit. És most látom csak igazán milyen értékes mind nekem. Most hogy nem vagyok köztük és hozzák haza a híreket  a tesóm meg a barátném, most látom igazán, hogy ott a helyem köztük (egyelőre, hogy meddig azt Isten tudja).Hogy mennyire hozzá tud nőni az ember szíve ezekhez a gyerekekhez. És hallom, hogy hiányzom nekik. Hihetetlen. Pedig milyen alkalmatlan vagyok is én erre a munkára. Azért a betegségem alatt itt bent, hiányoznak a kis napsugaraim, akik által Isten fényt és színességet ad az én életemnek. Igazán mondatba sem tudom nagyon foglalni mit érzek, de látja azt a Szívek Vizsgálója! Ezért beszéljen tovább néhány kép.
éppen rajzolni készülünk
Sanyika és a lányok, Krisztina és Deni
köszönjük a meleg pulóvereket.

 a két Attila
az én kicsi mosolygós leánykámmal
Végül egy csoportkép. Együtt az új barátokkal : Sarah, Rebecca, Hannah, Simeon. Az ők csoportjuk ajándékozta meg a gyerekeinket azokkal a kötött pulcsikkal amiket reklámoznak :)

2013. január 21., hétfő

Míg olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek...

Az mondja Isten az Ő Igéjében : '' ...és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.'' Máté 18:3  Annyiszor gondolkodtam már ezen. Milyenek kell legyünk? Naivak? Lehetünk néha inkább naivak, minthogy okoskodjunk egy csomót talán más kárára. Hiszékenyek? Minden tekintetben mélyen, tökéletesen 100 százalékban megbízni az Atyában. Milyen is egy kisgyermek? Szeret! Megbízik szüleiben! Elfogad! Nem okoskodik! Kinevet, de a másik pillanatban ugyanúgy szeret! Az óvodában, ahol dolgozom sokat tanulhatok a gyerekeimtől. Lenne éppen elég dolog amiért szomorkodjanak, panaszkodjanak ( nagy részéhez képest mi palotákban lakunk, fejedelmi ételeket eszünk, pompás ruhákba öltözünk, szerető családjaink vannak), de mégis sokan olyan kis mosolygósan toppannak  be az ajtón, nevetve néznek a holnap felé. Nem aggodalmaskodnak. Igyekeznek megragadni minden alkalmat, amikor szeretetüket kifejezhetik. Akár azzal, hogy felemelik neked a széket ami kiesett alólad, odahozzák neked a füzetedet, összeszedik a játékokat csakhogy a kedvedben járjanak, rád mosolyognak, megölelnek, stb. Oh bárcsak nyitott szemmel járnék és tanulnék én is tőlük. Nem csak nekik van szükségük arra hogy tanítsam. Ej ha tudnák, hogy sokszor nekem mekkora szükségem van az ők kis segítségükre.

2013. január 15., kedd

Ez mi? Mi ez?

Délelőttönként (novembertől) egy játszóházban dolgozom, ahol  20 roma nemzetiségű gyerekkel foglalkozunk, persze átlagosan olyan 12-15-ön jelennek meg. Tudni kell róluk, hogy felénél több nem igazán beszéli a magyar nyelvet. Persze megértjük mi azért egymást, hol ők törik a magyart, hol pedig én a cigány nyelvet. Jó lenne ha megtanulnának minél több dolgot magyarul. Legalább az alapdolgokat. A tavaly tanulgattuk az állatokat. Ma ezekből teszteltek engem :D Van egy fiú, aki nagyon igényli a szeretetet és sokat sürgölődik körülöttem. Aztán ő kezdte ma is.

-Ammani  (ez én vagyok)- kérdezte, ez mi ?-és odahozott egy plüssállatot.

- Ez egy oroszlán.-válaszoltam, akkor még örömmel.

-Mi ez?  

-Ez egy medve.

- Mi ez? - kérdezte ismét egy másik plüssállattal a kezében.

-Ez egy kutya.-mondtam neki, de közben utána szóltam, hogy, amit levesz a polcról és nem játszik vele tegye is vissza.

Következő alkalommal (hogy hamarabb megoldja, és ne kelljen annyit járjon :)) ) már nem egy hanem több plüssmacival az ölében jelent meg.

-MI ez? Mi ez? Ez mi? -hangzottak a kérdések. Alig válaszoltam, ismét jött a kérdés, de most már gyakrabban, mert időközben egy másik fiúcska is hozzászegődött.  Kezdtem zsémbelődni, hogy minek kérdezik el az egészt, nem játszhatnak egyebet, de ekkor Isten figyelmeztetett. Miért vagyok türelmetlen? Eszembe jutott, hogy sokszor én is bombázom Istent a kérdéseimmel: Miért? Minek? Mi az? Mikor? Ő pedig hűségesen válaszol. Ha meg nem jön rögtön a válasz olyan vagyok, mint az a gyerek és be nem áll a szám. Pedig tudom, hogy Isten mindig a kellő időben válaszol, ha meg valamire itt a földi életben nem jön válasz, majd mikor vele leszek megtudom.Isten mindig türelmesen válaszolgat, pedig oh, milyen sokszor kérdek én is olyan dolgokat, amiket nem tennék fel, ha jobban bíznák Benne.Van azért úgy is, amikor nem merem kérdezni, aztán lehet pont akkor akkor amikor beszélgetne velem arról ami épp foglalkoztat. Bárcsak bíznék jobban benne. 

" Lehet, hogy Isten nem olyan módon válaszol imáidra, ahogyan elképzeled, vagy nem akkor amikor szerinted kellene, de ha bízol benne, Ő válaszolni fog, úgy ahogyan a legjobb neked." (mai ige)

 

Csak úgy...egyenesen a közepébe

Szeretem a virágokat, a Gyopár nevet :) , a szamarakat, a lovakat(újabban), a lilát, a jó könyveket és filmeket, a hó fedte tájakat-a csillogó havat, amikor a nap rásüt, szeretem a csoportjátékokat, a társasjátékokat stb.....és szeretem a gyerekeket. Szeretek velük lenni. Részben ezért is jött létre ez a blog, mert sokat vagyok köztük úgy a munkahelyemen, mint itthon. De nekem ez így a jó!Sokat lehet tőlük tanulni. Ezért is döntöttem, úgy, hogy lejegyzek ezt-azt, jó lesz néha visszaolvasni.